- Tetszik neked? - töri meg a csendet Luke.
- Ki? - kérdez vissza meglepetten a lány. Olyan szinten elmerült a gondolataiban, hogy nem igazán tudta felfogni mire gondolhat Luke.
- Mr. Nixon. Tetszik neked. - mondjak maga elé meredve. Bianka arcát elönti a forróság.
- Ne légy nevetséges- legyint egyet. Igaza lenne? Jókiállású fiatalember, de nem tudok róla semmit. Egy szép mosoly többé nem elég ahhoz, hogy tetszen valaki.
- Beharaptad a szádat. - Bianka észre sem vette, hogy alsó ajkát rágcsálja. Gyorsan visszahúzta fogait és a szája belsejével folytatta. Hamarosan megérezte a saját vérének az ízét. - És elpirultál. Bianka, ne tagadd. Felismerem a jeleket. - A fiú hangja meglepően szomorúan szólt. De lehet, hogy csak a komolyság keveredik vele.
- Milyen jelekről beszélsz? - nevet fel a lány idegesen. Érzi, hogy már nem a pirulástól vörös az arca, hanem a dühtől. Egyáltalán milyen jogon szól bele ebbe? Semmi köze, se ehhez, se máshoz. - De ha tetszene, akkor sem lenne jogod, hogy a szememre vesd. - Bianka pont jókor fejezte be a mondandóját, mert a következő pillanatban nyílik az ajtó és a Főjátékmester lép be rajta. Bianka felpattan az ülőhelyéről és kezet nyújt a férfinak. - Még nem volt alkalmam bemutatkozni, Bianka Glasgow vagyok. - A férfi megfogja és gyengéden megrázza a lány kezét. - Ő itt Luke Switch. - a férfi csak biccent egyet Luke felé, majd szürke tekintetét mélyen újra a lányéba fúrja
- William Nixon. - arcán mosoly jelenik meg. Bianka arcába megint vér szökik és kirázza a hideg. - Nos, miben segíthetek? - kapja el a tekintetét a férfi és leül az asztal mögé.
- Hát... - Bianka agya megint egy kamu sztorin kezd kattogni. Mi csinálna ilyenkor egy igazi újságíró? Mit kérdezne? Basszus! - Maga nagyon fiatal. Legalábbis az eddigi Főjátékmesterekhez képest. Hogyhogy? Van valami titka, amivel elkápráztatta az embereket? - kérdezi mosolyogva a lány. El kell nyernie a férfi bizalmát. Hogy ha tényleg lesz valami terve itt, akkor ne gyanúsítsák.
- Igen, én vagyok a második legfiatalabb Játékmester az elődeim közül. - mondja büszkén William. - És titkom? Hát, mindenkinek lehetnek titkai - a férfi lehalkítja a hangját, ezáltal sejtelmesebbé válik a mondandója. Bianka akaratlaul is mosolyra húzza a száját.
- És Mr. Nixon...
- Kérem szólítson Williamnak - szakítja félbe az újabb kérdést. Bianka újra elpirul, amit egy torokköszörüléssel próbál leplezni.
- Szóval William, - helyesbít a lány - a legtöbb olvasó a magánéletére kíváncsi. Maga homoszexuális? - kérdezi, de amint kimondja a szavakat, elönti a szégyen érzet. Hogy kérdezhettem ilyesmit? Basszus! Lőttek a második első jóbenyomásnak is... De szerencsére a férfi csak elneveti magát.
- Nem, nem vagyok az. - szögezi le.
- Értem - köhög bele a mondatba Bianka. - És van jelenleg kapcsolata? - A lány zavarában az egyik hajtincsével kezd játszadozni.
- Nincs, semmi komolyabb. - válaszol röviden a férfi. Bianka segítségkérően Lukra néz, aki veszi a lapot és rögtön átveszi a szót.
- Semmi? - kérdezi hitetlenkedve. - Pedig biztos lennének jelentkezők, igazán jóképű fiatal ember. - kacsint egyet Luke. William arcáról eltűnt a mosoly.
- Értékelem a bókot, de mint mondtam, nem vagyok meleg. - Bianka majdnem elnevette magát e beszélgetés hallatán. Nagy levegőt kellett vennie, hogy el tudja folytatni. Luke arcáról is lefagyott a vigyor.
- És William, meséljen egy kicsit az irányító központ működéséről. - vált gyorsan témát Bianka. Visszagondol a lenyűgöző berendezésekre. Csupa modern gép, hologramok, és persze az ott ülő emberek egytől egyig programozók, számítás technikai zsenik.
- Hát nehéz lenne egy kívülállónak elmagyarázni az ilyesmit. - vakarja meg a tarkóját a férfi. Vonakodik. Nem veszélyes beavatni két vadidegent a központ működésébe? - Bonyolult.
- Szerintem képesek vagyunk felfogni. - löki oda a szavakat gorombán Luke. Duzzog. Bianka szórakoztatónak találja, hogy a fiú teljesen elpirult és duzzogva ül a fotelban.
- Hát jól van. - egyezik bele végül a Főjátékmester. - A szoba közepén levő hologram az aréna pontos mása. A kiválasztottak karjába nyomkövetőt helyeztek, és ezáltal a Játékmesterek látják a hologrammon melyik kiválasztott...
- Igaza van ez tényleg bonyolult. - vág a szavába Bianka. - én nem tudtam ilyen pontosan megfigyelni a központot, amikor benéztem. Nem tudna minket körbevezetni? - előveszi a legbájosabb arcát és rebegteti a szempilláit. A férfi egy ideig tanulmányozza a nő arcát, majd nagyot sóhajt.
- De, el tudom intézni. Szólok Morphiliának, hogy találjon egy szobát. Holnap pedig körbevezetem önöket. - mosolyodik el William. A szemei mégis gondterhelten csillognak. Nem igen tudja eldönteni, hogy ez szabályos, vagy van-e ehhez joga, hogy beengedjen bárkit is. A férfi felállt és kiment. A két fiatal némán ült egymás mellett.
- Igazán jóképű fiatalember? - töri végül meg a csendet Bianka. - És még utána azt mondod, hogy nekem tetszik... - nevet a lány.
- Erre most mondanom kéne valamit? - kérdezi flegmán Luke. Sértődött nézése hatására Bianka nem bírja visszatartani a nevetését. Olyan gyerekes... Semmit sem változott. Ugyanolyan nem törődöm, amikor valami kínos történik vele. Bianka arcáról lefagyott a mosoly és undorral gondolt megint vissza. Épp válaszolni akarna valamit, amikor Morphilia lép be a szobába.
- Erre tessék - mondja egy kicsit ingerülten. Látszik, ogy zavarja, hogy őket kell kisérgetnie, ahelyett, hogy a munkáját tudná végezni.
Visszamentek az irányító központhoz, de nem abba a terembe, hanem a vele szemben levő szobába mentek be. Morphilia kitárta a kezét, majd unott arcára ráerőltetett egy mosolyt, sarkon fordult és elment. Krémszínű falak, vörös bársony padlószőnyeg, aranyozott függönyök. A bejáraton kívül még egy ajtó nyílik a szobából. A fürdőszoba tiszta fehér csempézett és modern volt. Állítható zuhanzó, hatalmas tükör a mosdókagyló fölött. Igazi kapitóliumi pompa.
Biankának csak egy dolog volt ellenére. A szoba közepén egy franciágy helyezkedett el.
- Egy ágyban kell aludnuk? - kérdezte megrökönyödve.
- Zavar? - Luke arcán hatalmas vigyor terül el. Halál nyugalommal helyezi kényelembe magát az ágy egyik felén. Kezeit a keze mögé téve bámulja a lányt.
- A gyomrom felfordul. - sziszegi Bainka. Forr a vére a fiú nagyképűsége miatt.
- Ó édesem, - nevet a fiú. Igazán mulatságosnak tartja, azt ahogy a lány háborog. - pedig aludtunk már együtt. - kacsint egyet a lányra, aki abban a pillanatban úgy érzi menten felrobban.
- ahh - hallat egy morgó hangot. Megint felemlegeti a múltat... Azért csinálja, hogy bosszantson... - elmegyek zuhanyozni. -mondja végül Bianka.
- Én is menjek? - a lány elengedi a füle mellett a megjegyzést.
Magára engedi a forró vizet. Majdnem másfél heti piszok tűnik el a lefolyóban. Kamilla illatú szappant és sampont választ. Amikor kilép a lábtörlőre megjelenik a doboz, ami a hajszárításért felelős. Áramot vezet a fejbőrbe és azonnal kibogozza a csomókat, kifésüli és megszárítja a hajat. Amikor kész Bianka rézvörös haja bársonyosan omlik a vállára. Felvesz egy egyszerű fekete ujjatlant és egy bő, könnyű anyagból készült pizsama nadrágot.
Kilép a hálószobába, ahol Luke elégedett tekintetébe ütközik. Végig méri a lányt.
- Megtennéd azt a szívességet, és nem bámultál? - sziszegi ingerülten Bianka. Odamegy az ágyhoz és egy fintor kíséretében bemászik a takaró alá. - Fürödj le! Bűzlesz. - mondja Bianka hátatfordítva a fiúnak. Becsukja a szemeit. Mocorgást hall és egy ajtózáródást, azután elnyomja az álom.
*
Reggel Luke ébred hamarabb. Bianka a fiú mellkasát átölelve alszik. Luke egy kicsit zavarba jön, de nem akarja felébreszteni a lányt. Bianka sokkal szebb, mikor alszik. Nincs az állandó aggodalom kiülve az arcára. Nem ráncolja a homlokát és nincs mérhetetlen undor az arcán, ahogyan Lukra szokott nézni.
A lány szemei hirtelen felpattantak és először elmosolyodott, de aztán felnézett Lukra és elkomorult. Villám sebességgel pattant ki az ágyból a takarót is magával rántva.
- Jó reggelt - nyögött egyet Luke és feltornászta magát nagy nehezen ülő helyzetbe. Végig nézett a falnak húzódott lányon. - Ne vágj már ilyen rémült arcot! - mosolyodik el. Hangjában nem volt nyoma se durvaságnak, se gőgösségnek, kifejezetten kedvesen csengett. Bianka meg sem moccan, csak a tekintete cikázik. - Hiszen te másztál rám... - Luke megejt egy kárörvendő mosolya, hogy a meglepett lányra néz.
- Mi? - Bianka el akarja folyatni a kétségbeesést, amit belül érez. Végig járta már egyszer azt az utat és nem volt jó.
- Én békésen aludtam, te meg rám vetetted magad... - Bianka legszívesebben felpofozná a fiút, hogy letörölje az arcáról azt az önelégült vigyort. De mégsem tehet ilyesmit. Csak szégyellősen lesüti a szemét és a szája belsejét kezdi rágcsálni.
- Aludtam. - dadogja a lány és a füle mögé tűri a szemébe lógó tincset.
- Aha, jó kifogás - húzza a srác tovább Bianka agyát. De a lány uralkodik az ingerületén és kizökkenti magát a szégyenkezésből.
- Aludtam.- ismétli sokkal magabiztosabban. Határozottan belenéz Luke szemeibe és folytatja - Olyan mintha ez meg sem történt volt. Pont - zárja le végül a témát és elmegy felöltözni.
Gyorsan magára kap egy rózsaszín rövid ujjú pólót és egy farmert. A pólónak talán a kelleténél nagyobb a kivágása, de a lány aligha foglalkozik ezzel.
Amikor kilép a fürdőszobából megcsapja Luke parfümjének furcsán kellemes illata. A fiú egy zöld pólót visel. A póló még jobban kiemeli smaragd színű szemeit. Alul egy egyszerű fekete csőfarmer van rajta. Ahogy ütközik a tekintetük mintha még lenne valami mondandója, de amint kinyitja a száját, kopognak.
Bianka az ajtóhoz siet és kinyitva azt William szürke tekintetével találkozik. A férfi megjelenése a tegnapinál valamivel elegánsabb volt. Fekete öltönyéhez most nyakkendőt is választott, de változatlanul alsóöltözéknek fekete csőnadrágot viselt. Talán vannak stílustanácsadói, akik ragaszkodnak a fiatalos megjelenéséhez? Pontosabban a korához illő megjelenéséhez...
- Jó reggelt - üdvözli széles mosollyal Bianka a Főjátékmestert.
- Magának is - a férfi szeme furcsán csillog, ahogy végigméri a lányt. Bianka próbálja figyelmen kívül hagyni, hogy William tekintete a kelleténél többet időzött a dekoltázs résznél, mint máshol. De hát nem lehet hibáztatni... Ő is férfiból van. Valamiért a nők ezt sokkal diszkrétebben tudják intézni. Vagy amikor megbámultam Luke kidolgozott felsőtestét az is ilyen feltűnő volt? Lehetséges...
- Bejön? - invitálja Bianka, pedig a szoba aligha van fogadó képes állapotban. A paplan a földön hever, ott ahol Bianka ledobta. Luke ruhái is szanaszét hevernek.
- Nem köszönöm. - mondja egy félmosoly kíséretében William. - Viszont, ha önök kész vannak, indulhatnánk.
A szembelevő terem volt az Irányító Központ. Egy szép nagy terem, aminek a közepe lépcsőzetesen meg van süllyesztve. Ott helyezkedik el a hologram. Egy erdős rész van a közepén, amit hegyek vesznek körbe.
- Ez a hologram ábrázolja az arénát. - magyarázza a Főjátékmester - látja a villogó pontokat? Azok a versenyzők. A karjukba ültetett nyomkövető segítségével meg tudjuk határozni az aréna melyik részében vannak és ezáltal az ott elhelyezkedő kamerákat tudjuk üzembe helyezni. - A férfi az egyik kis pontra, majd a falon levő képernyőre mutat. Azon látok egy vöröshajú lányt, aki éppen bogyókat szed egy bokorról. A mellette ácsorgó fiú komoran kémleli a fákat. - Ők Elizabeth Morgen és Demon Philiph. Elég esélyesek a győzelemre, bár mivel már csak tíz kiválasztott van életben, így mind azok.
- A többiek hol vannak? - mutat Bianka néhány egymáshoz nagyon közel levő pöttyre. Muszáj tudnia, hogy milyen állapotban van a húga.
- A szövetség? Egy barlangban kuporognak, de folytatják a drámázást és ez úgy látszik bejön a nézőknek, így nem is volt eddig szügség Lakomára, vagy mutánsokra. - William lelkesen beszél a dolgokról és Biankának úgy kell magára erőszakolni az egyetértő mosolyt, de igazából felfordul a gyomra ettől a fajta felfogástól. Még nem volt szükség mutánsokra... Ha rászabadítasz a húgomra valami szörnyet, saját kezűleg foglak megfojtani.
Az egyik képernyőn most a barlangban történteket mutatják. Bianka egy pillanatra levegőt is elfelejt venni, annyira lesokkol a látványtól. A húga az egyik sarokban kuporog, felhúzott lábakkal. Üveges tekintettel mered maga elé. Az ajkai mozognak, de hang nem jön ki a torkán. A szemei alatt fekete foltok jelzik, hogy jó pár napja nem aludt rendesen.
- Ő a kedvencem - mutat nevetve a képernyőre William. - Darennel, az unokaöcsémmel fogadtunk, hogy mennyi idő, mire a lány teljesen bekattan. Daren szerint ő is megnyerheti... - Én megölöm! Bianka ökölbe szorítja a kezeit. Szinte érzi, hogy forr a vére a dühtől.
- Öhm... és mit lehet állítani ezekkel a panelekkel? - kérdezi gyorsan Luke, mielőtt Bianka valami meggondolatlanságot tenne. A teremben körben íróasztal féleségeket helyeztek el, de ezek nem egyszerű asztalok, hanem úgynevezett panelek, amikbe számítógépek vannak beépítve.
- Hát, mindegyikkel mást. - vakarja meg a tarkóját a férfi. - azzal például az aréna klímáját, ezzel pedig a növényzetet. - mutogat az asztalokra, amik mögött mind emberek ülnek. - Hogy az utolsó viadalt felejthetetlenné tegyük, az aréna éghajlatát mindig változtatjuk. Sivatagival kezdtük, majd erdőket raktunk be, havak és most melegítjük fel, a hó elolvad és nagyobb áradásokat okoz. - mosolyog büszkén. Luke oldalba böki Biankát, hogy reagáljon valamit, de a lány még mindig dühös tekintettel mered maga elé.
- Ez igazán eredeti ötlet. - jelenti ki végül Luke. - és az a kijelző mire való? - mutat a terem egyik falára, ahol a kiválasztottak arcképe látható, a"körzetük szám" és még néhány adat, amikről Luke nem tudta, hogy mit jelentenek.
- Nos, ez a táblázat a versenyzők túlélési esélyjeit, valamint a támogatóik számát mutatja. - Luke megrökönyödve nézi Bianka húgának az arcát és a mellette vibráló 63%-ot. Bár elég bíztatóan hatott a 3282 támogatói szám, nem neki volt a legtöbb. - De a kedvenc panelem mégiscsak a mutánsokkal foglalkozó. Azt hiszem egy már el is készült. Kívánják látni? - kérdezi izgatottan. Luke csak szaporán bólogat, mire a férfi odavezeti őket Morphilia paneljéhez. A nő mutat egy hologramot egy lényről, ami talán egy medvéhez hasonlít a legjobban, de nincs szőre, hanem a testét pikkely szerűségek borítják. A hátán látható még két csonka szárnyacska, amik túl gyengék ahhoz, hogy felemeljék a lényt, de mégis undort és félelmet váltanak ki az emberből.
- Nahát - affektál Luke elragadtatottságot játszva. Igazából ő is viszolyog ettől az egésztől, de ha már egyszer Bianka számít a segítségére... - Számít ő csak a maga módán.. - bírtatja magát a fiú magában. - Köszönjük szépen a körbevezetést. - hálálkodik kedvesen Luke. Bianka közben feleszmélt révedéségéből, de így is csak egy hideg, de hálás mosolyt tud megejteni a férfi felé. A terem ajtaja bezárul és a két fiatal ismét kettesben marad.
- Köszönöm, hogy segítettél odabenn. - sóhajt Bianka - szörnyű volt, így látni őt. - a lány szemében könnyek gyűlnek és minél jobban próbálja visszapislogni őket, annál több gyűlik, míg végül kövér cseppekben kezdik áztatni a lány arcát.
- Ez volt a legkevesebb - feleli kedvesen a fiú és átöleli Biankát. A lányt bár meglepi Luke közeledése, belefúrja a fiú nyakába a fejét és utat enged a zokogásnak. A testéből nyugtató melegség áradt. Ahogy simogatta a lány hátát, olyan gyengéd volt, hogy a lány azt gondolta, nem az fiú áll előtte, akit eddig ismert. Tényleg változott.
- Mi? - Bianka el akarja folyatni a kétségbeesést, amit belül érez. Végig járta már egyszer azt az utat és nem volt jó.
- Én békésen aludtam, te meg rám vetetted magad... - Bianka legszívesebben felpofozná a fiút, hogy letörölje az arcáról azt az önelégült vigyort. De mégsem tehet ilyesmit. Csak szégyellősen lesüti a szemét és a szája belsejét kezdi rágcsálni.
- Aludtam. - dadogja a lány és a füle mögé tűri a szemébe lógó tincset.
- Aha, jó kifogás - húzza a srác tovább Bianka agyát. De a lány uralkodik az ingerületén és kizökkenti magát a szégyenkezésből.
- Aludtam.- ismétli sokkal magabiztosabban. Határozottan belenéz Luke szemeibe és folytatja - Olyan mintha ez meg sem történt volt. Pont - zárja le végül a témát és elmegy felöltözni.
Gyorsan magára kap egy rózsaszín rövid ujjú pólót és egy farmert. A pólónak talán a kelleténél nagyobb a kivágása, de a lány aligha foglalkozik ezzel.
Amikor kilép a fürdőszobából megcsapja Luke parfümjének furcsán kellemes illata. A fiú egy zöld pólót visel. A póló még jobban kiemeli smaragd színű szemeit. Alul egy egyszerű fekete csőfarmer van rajta. Ahogy ütközik a tekintetük mintha még lenne valami mondandója, de amint kinyitja a száját, kopognak.
Bianka az ajtóhoz siet és kinyitva azt William szürke tekintetével találkozik. A férfi megjelenése a tegnapinál valamivel elegánsabb volt. Fekete öltönyéhez most nyakkendőt is választott, de változatlanul alsóöltözéknek fekete csőnadrágot viselt. Talán vannak stílustanácsadói, akik ragaszkodnak a fiatalos megjelenéséhez? Pontosabban a korához illő megjelenéséhez...
- Jó reggelt - üdvözli széles mosollyal Bianka a Főjátékmestert.
- Magának is - a férfi szeme furcsán csillog, ahogy végigméri a lányt. Bianka próbálja figyelmen kívül hagyni, hogy William tekintete a kelleténél többet időzött a dekoltázs résznél, mint máshol. De hát nem lehet hibáztatni... Ő is férfiból van. Valamiért a nők ezt sokkal diszkrétebben tudják intézni. Vagy amikor megbámultam Luke kidolgozott felsőtestét az is ilyen feltűnő volt? Lehetséges...
- Bejön? - invitálja Bianka, pedig a szoba aligha van fogadó képes állapotban. A paplan a földön hever, ott ahol Bianka ledobta. Luke ruhái is szanaszét hevernek.
- Nem köszönöm. - mondja egy félmosoly kíséretében William. - Viszont, ha önök kész vannak, indulhatnánk.
A szembelevő terem volt az Irányító Központ. Egy szép nagy terem, aminek a közepe lépcsőzetesen meg van süllyesztve. Ott helyezkedik el a hologram. Egy erdős rész van a közepén, amit hegyek vesznek körbe.
- Ez a hologram ábrázolja az arénát. - magyarázza a Főjátékmester - látja a villogó pontokat? Azok a versenyzők. A karjukba ültetett nyomkövető segítségével meg tudjuk határozni az aréna melyik részében vannak és ezáltal az ott elhelyezkedő kamerákat tudjuk üzembe helyezni. - A férfi az egyik kis pontra, majd a falon levő képernyőre mutat. Azon látok egy vöröshajú lányt, aki éppen bogyókat szed egy bokorról. A mellette ácsorgó fiú komoran kémleli a fákat. - Ők Elizabeth Morgen és Demon Philiph. Elég esélyesek a győzelemre, bár mivel már csak tíz kiválasztott van életben, így mind azok.
- A többiek hol vannak? - mutat Bianka néhány egymáshoz nagyon közel levő pöttyre. Muszáj tudnia, hogy milyen állapotban van a húga.
- A szövetség? Egy barlangban kuporognak, de folytatják a drámázást és ez úgy látszik bejön a nézőknek, így nem is volt eddig szügség Lakomára, vagy mutánsokra. - William lelkesen beszél a dolgokról és Biankának úgy kell magára erőszakolni az egyetértő mosolyt, de igazából felfordul a gyomra ettől a fajta felfogástól. Még nem volt szükség mutánsokra... Ha rászabadítasz a húgomra valami szörnyet, saját kezűleg foglak megfojtani.
Az egyik képernyőn most a barlangban történteket mutatják. Bianka egy pillanatra levegőt is elfelejt venni, annyira lesokkol a látványtól. A húga az egyik sarokban kuporog, felhúzott lábakkal. Üveges tekintettel mered maga elé. Az ajkai mozognak, de hang nem jön ki a torkán. A szemei alatt fekete foltok jelzik, hogy jó pár napja nem aludt rendesen.
- Ő a kedvencem - mutat nevetve a képernyőre William. - Darennel, az unokaöcsémmel fogadtunk, hogy mennyi idő, mire a lány teljesen bekattan. Daren szerint ő is megnyerheti... - Én megölöm! Bianka ökölbe szorítja a kezeit. Szinte érzi, hogy forr a vére a dühtől.
- Öhm... és mit lehet állítani ezekkel a panelekkel? - kérdezi gyorsan Luke, mielőtt Bianka valami meggondolatlanságot tenne. A teremben körben íróasztal féleségeket helyeztek el, de ezek nem egyszerű asztalok, hanem úgynevezett panelek, amikbe számítógépek vannak beépítve.
- Hát, mindegyikkel mást. - vakarja meg a tarkóját a férfi. - azzal például az aréna klímáját, ezzel pedig a növényzetet. - mutogat az asztalokra, amik mögött mind emberek ülnek. - Hogy az utolsó viadalt felejthetetlenné tegyük, az aréna éghajlatát mindig változtatjuk. Sivatagival kezdtük, majd erdőket raktunk be, havak és most melegítjük fel, a hó elolvad és nagyobb áradásokat okoz. - mosolyog büszkén. Luke oldalba böki Biankát, hogy reagáljon valamit, de a lány még mindig dühös tekintettel mered maga elé.
- Ez igazán eredeti ötlet. - jelenti ki végül Luke. - és az a kijelző mire való? - mutat a terem egyik falára, ahol a kiválasztottak arcképe látható, a"körzetük szám" és még néhány adat, amikről Luke nem tudta, hogy mit jelentenek.
- Nos, ez a táblázat a versenyzők túlélési esélyjeit, valamint a támogatóik számát mutatja. - Luke megrökönyödve nézi Bianka húgának az arcát és a mellette vibráló 63%-ot. Bár elég bíztatóan hatott a 3282 támogatói szám, nem neki volt a legtöbb. - De a kedvenc panelem mégiscsak a mutánsokkal foglalkozó. Azt hiszem egy már el is készült. Kívánják látni? - kérdezi izgatottan. Luke csak szaporán bólogat, mire a férfi odavezeti őket Morphilia paneljéhez. A nő mutat egy hologramot egy lényről, ami talán egy medvéhez hasonlít a legjobban, de nincs szőre, hanem a testét pikkely szerűségek borítják. A hátán látható még két csonka szárnyacska, amik túl gyengék ahhoz, hogy felemeljék a lényt, de mégis undort és félelmet váltanak ki az emberből.
- Nahát - affektál Luke elragadtatottságot játszva. Igazából ő is viszolyog ettől az egésztől, de ha már egyszer Bianka számít a segítségére... - Számít ő csak a maga módán.. - bírtatja magát a fiú magában. - Köszönjük szépen a körbevezetést. - hálálkodik kedvesen Luke. Bianka közben feleszmélt révedéségéből, de így is csak egy hideg, de hálás mosolyt tud megejteni a férfi felé. A terem ajtaja bezárul és a két fiatal ismét kettesben marad.
- Köszönöm, hogy segítettél odabenn. - sóhajt Bianka - szörnyű volt, így látni őt. - a lány szemében könnyek gyűlnek és minél jobban próbálja visszapislogni őket, annál több gyűlik, míg végül kövér cseppekben kezdik áztatni a lány arcát.
- Ez volt a legkevesebb - feleli kedvesen a fiú és átöleli Biankát. A lányt bár meglepi Luke közeledése, belefúrja a fiú nyakába a fejét és utat enged a zokogásnak. A testéből nyugtató melegség áradt. Ahogy simogatta a lány hátát, olyan gyengéd volt, hogy a lány azt gondolta, nem az fiú áll előtte, akit eddig ismert. Tényleg változott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése