13. rész

Felriadok. Hideg mellettem az ágy. Jerod az ablakon kifele bámul. Talán honvágya van... Nekem is hiányzik a régi életem. A családom. A barátaim. Will, akit soha nem mondtam barátomnak, mégis állandóan együtt voltunk. Hiányzik Bianka. Hiányzik, a hang, ahogy azt mondja: Mi újság? És bármit felelek erre, ő vagy nevet, vagy átvált a komoly, lelkizős típusra és megbeszélhetek vele bármit. Elmesélném neki azt amit Jerod iránt diktál a szívem és az eszem, és az álmot. Bianka egy ideig pszihológusnak tanult, így gyorsan megállapítaná, hogy a testem nyilván valóan Jessiere vágyik és ez az álomból is kiderül. Ő mindig annak a hívője volt, hogy az álmok a tudatalattink, a legmélyebb vágyaink feldolgozása. Az elfolytott érzelmek a felszínre törnek, ez esetben álom formájában.
- Mit álmodtál?- kérdezi Jerod, vissza sem fordulva az ablaktól. Ugyan kiszakított a gondolatmenetből, mégis olyan mintha inkább bekapcsolódni próbálna.
- Nem voltak rémálmaim. - felelem zavartan, félig kikerülve a kérdést. Idegesen a hajammal kezdtem babrálni.
- Oh, azt vettem észre. - mondja egy kicsit sértődött hangnemben Jerod és felém fordul.
-Ezt hogy érted?- összezavarodtam.
-Felejtsd el! - mondja Jerod, de tekintete nem rám, hanem az ajtó fele irányul. Az üzenet egyértelmű: azt szeretné ha elmennék.
Kimegyek az ajtón, berontok a szobámba, de amint belépek, kitörik belőlem a sírás. Ledőlök az ágyamra és csak zokogok. A vállaim rázkódnak, a szemem égni kezd, a fejem fáj. Nem tudom meddig fekszem így.
Majd ötletem támad, de mire feleszmélnék mit is csinálok, türelmetlenül nyomkodom a lift gombját. Az ajtó kinyílik, Jerod lép ki rajta és szúrós pillantások kiséretében halad el mellettem.
Belépek a fülkébe és határozottan megnyomom a 12-es gombot. Mint a villám fent is vagyok. Belépek a lakosztályba, ahol a kanapén Stewe -Nova párja - és Nova üldögélnek.
- Sziasztok! - mondom félénken és teszek egy lépést előre.
- Szia! - mosolyog kedvesen Nova, miközben Stewe feláll és int Novának, hogy majd később. Felém is biccent,aj  eltűnik a folyosón, ami a szobákhoz vezet.
- Nova... - kezdem elcsukló hangon és érzem, hogy megin  kezd előtörni a sírás. - Jerod haragszik rám, de nem tudom miért. - legördül az első és követik, míg már nem is látok tőlük. Nova letörli a könnyeim és sóhajt egyet.
- Én azt hiszem tudom. - mondja és közben megdörzsöli a szeme sarkát.
Felkaptam a fejem.
- Tudod?!
- Figyelj, meg kell kérdeznem - nézett mélyen a szemembe és hirtelen úgy éreztem ha akarnék se tudnék neki hazudni: belém lát. - van közted és Jessie között valami? - folytatta a lány, de ekkor már nem akartam tartani vele a szemkontaktust. Elnéztem a válla fölött, de Nova folytatta. - láttam hogy néztetek egymásra tegnap. És Jerod ma váltig állította, hogy északa miközben őt ölelted, Jessie nevét sóhajtoztad. - döbbenten meredek a lányra, a szavai visszhangoznak a fejemben. - Próbálj meg vissza emlékezni! Időd van bőven, de ha sikerül, tudni akarom a részletelet. - kacsint rám legjobb barátnőm és kécselmes fekhelyet csinál. Nem alszom, csak elmélkedek. Ilyenkor eszembe szoktak jutni a dolog, amikre emlékezni akarok, de elfelejtem őket.

*

A régi sulimban ébredek. Pontosan olyan narancs sárga falai vannak, mint amikor még idejártam. Egy darabig bolyongok a teljesen üres folyosókon.
Mit csinalok én itt?
Még egy terem, még egy folyosó. A sulim alapvetően elég nagy. Mikor idekerültem nem egyszer tévedtem el és emiatt késtem el az óráról. 
Még egy terem, még egy folyosó. Az egyik folyosó végén egy férfi alakot vélek felfedezni. Elkedzek rohanni felé. Ahogy közelebb érek beazonosítom, ez csak Jerod lehet. Szabályosan a nyakába ugrok és átkarolom a mellkasát és olyan erősen szorítom, ahogy csak tudom. Nem akarom elengedni. Ő jelenti a boldogságot és ha elengedem, elvehetik tőlem. Amikor ajkaink egymáshoz értek, már úgy éreztem gyakorlott vagyok és gyakorolni akarok. Jerod karjaiban ellazulok, behunyom a szemem és rábízom magam. Hirtelen meg válotozik a csók "stílusa" és egyre követelőzőbb, mohóbb lett. Ki ráz a hideg. Nem az az udvarias, finom csók. Kinyitom a szemem, és azok rögtön kikerekednek. Jessie ott áll elöttem teljes életnagyságban. Jerodnak hűlt helye. Én ösztönósen el akartam válni tőle, de a testem nem engedelmeskedett. Tudtam, hogy ez helytelen, hiszen reggelente Jerod mellett ébredek és azt hittem csak az ő ajka után epekedek, de tévedtem. Nem tagadom, hogy bár a testem mást diktált, mint az eszem, nagyon jól esett. Újra és újra a fiú ajkai után kaptam. Olyan érzésem volt, mintha egy üvegfal mögött ülnék, belülről figyelném az eseményeket. A testem önálló életre kelt. Mindent éreztem és nem volt rossz.
- Jessie! - nyögtem, illetve nyögött a testem bele a csókba. Átkurcsolta a fiú nyakát. Nem lett volna esélyem ellene küzdeni. Nem én irányítottam. Ő, mármint a testem, elkezdte vetkőztetni Jessiet. Levette a pólóját, a fiú nem ellenkezett. Elkezdett vetkőztetni engem. Én hiába ordítottam belül. Egy láthatatlan fal választott el tőlük. Be voltam oda zárva és, hogy a dolog az elmémnek kínzó is legyen, érezhettem a kélyt és a vágyat, ami testemet vezérelte. Éreztem az izgatottságot, ami eltöltötte. Élveztem. Én is. Éreztem, hogy a testem akarja Jessiet. Akarja azt, amit én magamtól nem.
- Jessie! - nyöszörgött a testem az élvezettől. Kirázott a hideg. Ez az én érzésem volt és nem a testemé. Visszanyertem az irányítást! - Jessie!- tóltam el magamtól a félmeszetelen fiút.
- Mi a baj cica? Az előbb még nagyon tetszett - vigyorgott önelégülten. Újra a számra tapasztotta az övét és éreztem, hogy elvesztettem az irányítást.
-Jessie! - nyögtem fel ismét. Mintha kezdődne minden elölről. Rajtam már nem volt nadrág sem és épp próbáltam leküzdeni róla az övét. - Jessie! - a fiú elvált tőlem és a nyakam kezdte csókolgatni. Hát a testemben nincs semmi szégyenérzet?! Végig simítom a kidololgozott testét. Meg kell hagyni piszok jól néz ki a srác. Végül sikerül a nadrágjától megszabadítanom. Ő már a dekoltácsomra lehelt érzéki csókokat. Újból kirázott a hideg. Ezután ellöktem magamtól. A srác megtántorodott.
- Kiálhatatlan kis ribanc vagy ugye tudod? - nevetgélt - eldöntöd végre? - tárta ki a kezét, majd a testére mutatott. - ne nézz már ilyen ártatlan képpel rám! Te kezdtél vetkőztetni... - mondta és felém lépett. Végig simította a karomat, majd egy hajtincsemmel kezdett játszadozni.

*

Kinyitom a szemem. Nem emlékszem többre. Nova még mindig ott ül mellettem és figyeli minden mozdulatom. Lassan felülök.
-Sikerült. - mondom, majd elmesélem neki az egészet. Nova figyelmesen hallgat és egyszer sem szakít félbe. Mikor befejezem, várom, hogy reagáljon vagy tanácsot adjon, de ő magához húz és megölel.
- Beszélned kéne mindkettőjükkel.- mondja halkan. Persze milyen jó ötlet... Álljak oda Jessie elé és mondjam a szemébe, hogy azt álmodtam, hogy majdnem lefeküdtünk... ez nekem hogy nem jutott eszembe?! Szúrós pillantást küldtem Nova felé. - mond el nekik az igazat. Ez a helyzet csak így oldódhat meg, ezt te is tudod.
- Jó - sóhajtva beleegyezek. Mindketten elindulunk a lift fele, de mielőtt belépnénk Nova megállít.
- De, ha lemegyünk Jessiehez, nem ártana felvenned egy nadrágot - kuncog halkan. Észre sem vettem, hogy még mindig "pizsamában" vagyok. A helyzet annyira röhejes, hogy mindkettőnkből kitör a nevetés és a hasunkat fogva kapkodunk levegő után. Nova ad egy fekete rövidnadrágot és már benn is vagyunk a liftben.
Kinyílik az ajtó és mi belépünk a "hetesek" lakosztályába. Annabell egy asztalnál ül és rajzolgat. Felnéz a rajzaiból és elmosolyodik.
- Szia,mi Jessiehez jöttünk. - mondja Nova és beljebb lép. Én is követem, de egy kicsit háttérben maradok.
- Gondoltam - vigyorodik el, rám néz. - menjetek csak, a folyosón a második ajtó, balra. - folytatja kedvesen, és úkra belemerül rajzaiba. Elindulunk amerre a lány mondta és meg is találjuk az ajtót. Nova kopog, belülről hang jelzi, hogy bemehetünk. Óvatosan nyomom le a kilincset.
A szobája nagyon hasonlított az enyémhez. Gondolom minden kiválasztotté ugyanolyan. Felnéz és meglepődik. Biztos, hogy ránk számított legkevésbé.
- Sziasztok - mosolyodik el végül és felül az ágyán, ahol eddig könyökölt. Leülök az ágy szélére és várom, hogy Nova is mellém üljön, de ő tesz hátra egy lépést.
- Azt hiszem, magatokra hagylak titeket - kacsint rám. Hirtelen nagyon dühös leszek Novára. Itt hagy! Jessievel. Kettesben. Újabb szúrós pillantásokat küldök a lány felé, de már nem ér el hozzá, mert az ajtó becsukódik mögötte.
- Nos, - kezdem, de igazából fogalmam sincs mit akarok neki mondani. - én csak azért jöttem át, mert el kéne neked mesélnem valamit - érzem, hogy ez életem legégőbb pillanata. Teljesen elpirultam és zavaromban a hajamat kezdtem birizgálni. - Volt egy álmom... és benne voltál. - Úristen! Nem hiszem el, hogy tényleg ezt mondom neki... tiszta bolond vagyok.
- És mit csináltunk? - kérdezte Jessie, megint elvigyorodott és én úgy éreztem, rajtam nevet. Bár ha jobban belegondolok, nevetséges vagyok.
- hát... csókolóztunk- mormogom az orrom alatt, remélve, hogy a fiú nem hallotta. De valószínű nem így történt, mert Jessie hátradől az ágyán és felnevet. Majd én elkezdem mesélni neki a történteket. - és akkor végül azt mondtad "Ne nézz rám ilyen ártatlan képpel! - mesélem, de mikor az utolsó mondathoz érek félbeszakít.
- Te kezdtél vetkőztetni. - fejezi be helyettem. Kikerekedett szemmel nézek rá. Hogy lehetséges ez? Befejezte a mondatom... - én is ezt álmodtam. - mondja végül és elvigyorodik. Ezt álmodta? Hogy érti ezt? Összezavarodtam. Ez lehetetlen. - mondjam tovább? - kacsint rám.
- Tovább? - hökkenek meg. - Nincs tovább. Azt hiszem felébredtem. - vallom be neki és eszembe jut a reggel. Jerod és hogy milyen bántóan viselkedett velem. Bár érthető... Én sem repesnék az örömtől, ha egy másik lány nevét sóhajtozná álmában. 
- Hát én nem. Meséljem tovább? - néz kacéran rám és közelebb húzódik hozzám. Kiráz a hideg, de mégis jóleső érzés kerít hatalmába. Közben még közelebb jön, érzem forró leheletét az arcomon. Hirtelen elfordítom a fejem, és úgy tűnik épp időben, mert Jessie ajkai így csak az arcomhoz ér. A fiú meglepetten pislog rám.
- Jessie - nézek rá, de úgy tűnik mindent levett csak a pillantásomból, mert fájdalmas arcot vág és eltávolodik. - várj! - kaptam el a csuklóját, mire ő felkapta a fejét. A fejemben még meg se fogalmazódott a kérdés, az ajkaim maguktól formálták a szavakat. - Mi lett az álom vége? - Jessie elmosolyodott, mintha tudta volna, hogy ezt fogom kérdezni.
- Ez. - mondja. Egy kis mosoly jelenik meg az arcomon. Megkönnyebbülést érzek, egy kis csalódottsággal vegyülve. Merülne fel ekkor a kérdés: Ez a két érzés nem összeférhetetlen? Hiszen csalódott vagyok, hogy nem jött össze a csók, vagy megkönnyebbültem, hogy Jessie ajka nem találkoztak az enyémmel. De ez korántsem ilyen egyszerű. Izgatott vagyok, ha a közelemben van, de félek is egy kicsit, mert a szerelem olyan dolog, amit soha senki nem fog tudni megmagyarázni. Ez esetben az érzelmeimbe tartozik még a bűntudat is, mert jól esett a fiú közeledése. A bűntudat Jerod miatt tölt el. Hiszen, ha megcsókoltam volna Jessiet, az olyan mintha Jerodot megcsalnám. - Min gondolkodsz? - simítja végig az arcom Jessie. Felkapom a fejem, de meg is bánom, mert a fiú időközben megint olyan közel került, hogy most elkerülhetetlen volt, hogy a szánk ne érjen össze. Ez csak egy szájra puszi volt... az még nem bűn! És véletlen is. Jessie a szemembe néz és hátrébb húzódik. - olyan rémülten nézel, mintha még sosem csókolóztál volna - válaszra nyitom a szám, de folytatja még mielőtt megszólalhatnék - Lia, én tudom, hogy együtt alszol Jeroddal - egy picit megtört a hangja, mintha fájna neki. Lehet, hogy így is van... - bár az álmod alapján inkább velem aludnál, ha jól sejtem- kacsint megint.
-De az álomban mi nem...- ellenkezem -  én szeretem Jerodot.
- Akkor nem itt lennél velem - emeli fel a hangját, de közben a kezemre teszi a kezét. - Lia, nem meséltél volna nekem az álmodról, ha nem éreznél irántam valamit - a szemembe akar nézni, de elkapom a tekintetem. Mintha minden róla szólna... Micsoda egy felfuvalkodott hólyag... Vagy igaza lenne? Nem! Nincs igaza, és pont. Csak a helyzet tisztázása végett jöttem hozzá... Hirtelen megcsókol és én nem kapcsolok elég gyorsan és ösztönösen visszacsókolom.Nagyon dühös vagyok rá. Csapdába csalt. Vagyis azt hiszem... 

Amint érzi, hogy viszonoztam a közeledését elválik tőlem - megmondtam.- villantja rám önelégült mosolyát.
Kitrappolok a szobából, Nova az asztal előtt beszélget Annabellel. Nem érdekel egyikőjük sem. Megfogom Nova karját és magammal rángatom a liftbe. Az utazásunk során néma csend telepszik le.
- És hogy sikerült? - kérdezi óvatosan.
- Az egy seggfej - mondom, érzem, hogy még mindig az indulat beszél belőlem. Legjobb, ha témát váltok. - Jobb lesz ha készülődünk a bálra - kacsintok rá barátnőmre. Olyan egyszerű eljátszani, hogy nincs semmi bajom. Az könnyebben megy mindennél, hiszen már van benne gyakorlatom... 
Nova kiszáll a 12-es emeleten és a lift már szágult is lefelé. Remélem nem találkozom Jeroddal.
A szobámba trappolok, ahol Oktavia toporog idegesen.
- Na végre, hogy megérkeztél - mosolyog kedvesen - válassz! - mutat végig a mögötte szépen elrendezett ruhákra. Egytől egyig mindegyik kék. Egy első ránézésre szimpatikus türkiz ruhát választottam, de ahogy belebújtam, éreztem, hogy ez rövidebb mint gondoltam és szintén tömött. A ruha pánt nélküli, az alja kicsit fodros, és össze van húzva rajta a selyem. Kivételesen nincsen rajta semmilyen mintha. Oktavia az első hajtincseimet hátrahúzza, ott összefonja őket, majd kihúzkodja a rövidebb tincseket és begöndöríti őket. Egy kék virágos, hozzáteszem csillogó égköves hajpántot helyez a fürtök közé. Majd sminkel. A száj most sem kapott nagy hangsúlyt. A szememnél, most inkább a világoskék és a fehér kapott szerepet és az elhagyhatatlan szempillaspirál. Mivel a körmeimről egy nap alatt nem kopott le a körömlakk, Oktavia megkímélte őket. Kiegészítésnek még egy fénylő, türkiz szandált húztam a lábamra és kész voltam. Stylisztom megint elhagyta magát és pityeregni kezdett.
Lassan kopogtam végig a folyosón. megjelent Koraline, hogy lekísérjen a bálterembe. Rövid liftezés után, megérkezünk egy hatalmas belmagasságú, lufikkal díszített terembe. Körbe ételtől roskadozó asztalok foglalnak helyet.
Egy ideig elvesződve bolyongok a táncoló kiválasztottak között. Néha látom Jerodot, aki még mindig dühös rám és hozzám sem szól. Megértem. Azt terveltük ki Novával, hogy hagyjuk egy kicsit lenyugodni és utána próbáljuk megbékíteni.

A táncoló tömegben feltűnik Jessie, két papír pohárral a kezében és felém közeledik. Rám vigyorog. Odaér hozzám és átnyújtja nekem az egyik poharat, amiben kellemesen hűs ital hullámzik. Belekortyolok, de rögtön kedvem támad visszaköpni a pohárba a tartalmát. Valami szörnyű ízű, annál erősebb alkohol fajta van benne.
- Te ilyeneket iszol?- nézek Jessiere, miután legyűrtem a kortyot. Megköszörülöm a torkom. A cucc nagyon marja.
- Nem ittál még? - kérdez vissza és kortyol még egyet a poharából. Köhögök még egyet. Az ital azonnal hatott. Az agyam rögtön eltompult. Megrázom a fejem és a fiú kezébe nyomom a poharam.
- Nem kérek. Eszek valamit, mielőtt hatna és berúgnék tőle - nevetgélek idétlenül és a táncoló kiválasztottak seregéből keresem a kiutat. Egy picit már szédülök is. A diszkó fények nem könnyítették meg a dolgomat. Eljutok valahogy az egyik kajás asztalhoz. Magamba tömök egy zsemlét és amikor meg vagyok róla győződve, hogy kijózanodtam, visszatérek a táncolók közé. A szememmel Jessiet keresem, de ő hamarabb megtalál engem.
- Kit keresel? - kérdezi és közben hátulról átkarol. Kezeit a csípőmre helyezi és elkezdi táncoltatni. Majd megfordít és megfogja a kezeim. Pörget és táncoltat. Én közben vigyorgok és érzem, hogy képtelen lennék letörölni az arcomról. Hirtelen magához húz és megcsókol. Megint kiráz a hideg és izgatottság járja át a testem. Átkarolom a nyakam, de valami megint megzavar minket.
- Lia, erről nem volt szó... - húz el a fiútól Nova - intézd ezt egy kicsit diszkrétebben. - mutat a teremből éppen távozó Jerodra.- Amúgy is nem az volt, hogy Jessie egy seggfej?- nem válaszolok neki, ösztönösen Jerod után indulok. Végig rohanok egy folyosón és egy teraszon találom magam. Az ajtóból kilépve egy fehér, márványlépcsőn ül és egyre csak szipog. Sír. Mellé ülök és a vállára teszem a kezem, de ő kibújik az érintésem alól.
- Ne tégy úgy, mintha érdekelne mi van velem. - mondja és szipog mellé egyet. Szemei bevörösödtek és lassan peregnek le a könnyek az arcán. Letörlöm az egyiket. Mélyen a szemembe néz. Az érintésem jobban fáj neki, mintha veszekednék vele. - miért csinálod ezt? - szólal meg végül. - Úgy értem, miért kínzol engem? Mi van közted és Jessie között? - teszi fel a kérdést, amire én is kíváncsi vagyok.
- Nem tudom. - mondom. - sajnálom. - érzem, hogy engem is a sírás környékez. A fejemet a vállára hajtom. Ő hagyja. Nem tudom meddig ülünk a hideg kövön.
Léptek zaja töri meg a csendet. Jessie és Nova jelenik meg a terasz ajtójában. Mind a ketten megrökönyödve néznek egy pillanatig. Még szerencse, hogy Nova gyorsan kapcsolt és útját állta a távozni készülő Jessienek.
- Ezt meg kell beszélnetek. - hallatszik a parancsoló szó, de azt hiszem nem csak a fiúk, de felém is.