9. rész

Nem tudom még, hogy hogyan, de el fogom hitetni a többi kiválasztottal, hogy teljesen meg vagyok zakkanva.  Ezt persze nehéz lenne valójában cáfolni, amikor ez az ötlet egy kórházi ágyon született. Egy napot elvesztegettem alvással. Ma lesz az utolsó esélyem, hogy gyakoroljak.
Nem várom meg Jerodot. Korán le megyek edzeni. Minden elméleti állomásnál minél kevesebb időt akarok tölteni, hogy gyakorolni tudjak a fegyverekkel.
A dárdát még mindig nehezen tudom megemelni, de már jobban megy. El tudom dobni a bábúig és néha még a hasát is eltalálom. Karddal nem igazán foglalkoztam, csak alap szinten, mivel a kiválasztottak nagy része magasabb és erősebb nálam. Nekem a távol harc az erősségem.
A legtöbb időt mégis az íjászattal töltöttem, ami igazán népszerű állomásnak számított. Egész jól ment, de az izgatottság miatt gyakran eltévesztettem a célt. Zavart az idő. Mert kevés van. Holnap megnéznek és pontoznak. Majd egy nap felkészülés, interjú és aréna. Onnan pedig vagy ki jövök vagy nem. Ha kijövök, akkor egyedül jövök ki.
Csönd van. Csak a lélegzetemet hallom. Kihúzom az íjat és a bábú szívébe célzok. Koncentrálok, de a karom lassan, alig észre vehetően elkezd remegni. Nem tudom sokáig ìgy tartani a kezem. Bár erősödtem, a testem még mindig gyenge. Elengedem a vesszőt, ami egy kicsit följebb, a bábú torkát találja el. Végül is így se rossz, muszáj pontosnak lennem, mert ez az életembe kerülhet.Megint felkavarodik a gyomrom a győzelem tudatára.
Újra célzok az íjjal. Most nem tartom olyan  sok ideig, és ahogy repül egyenesen a falba szúródik. Elönt a düh és a szégyen. Még csak el se találtam a bábút...
Újra célzok.
- Ne omolhatok össze- nyöszörgöm a fogaim között, pedig pontosan tudom, hogy nem hiányzik sok. 
- Húzd erősebben és ne félj a hibáidtól. - szólal meg valaki a hátam mögött. Rögtön felismerem a hangot. Tavaly előtt lángra lobbantotta a közönség szívét.
- Katniss... - állapítottam meg. - húzzam erősebben?!- kérdeztem tőle bizonytalanul, mert a kezeim így is alig maradtak a helyükön. Sajgott minden porcikám, de ezt nem szabad kimutatnom.
- Próbáld erőteljesebben és gyorsabban kihúzni és célozz gyorsabban - azzal levett egy másik íjat a polcról és villámgyorsan belelőtt egy nyilat a bábú szívébe. Nekem közben tátva maradt a szám. Katniss Everdeen itt van. Tényleg itt van! Ha néhány hónappal ez elött találkozom vele, sikítva könyörgök autó grammért. Azóta viszont minden megváltozott. Nem csak a rajongás tűnt el belőlem, de megváltoztam. Teljesen. A régebbi győztesek ezt úgy hívják, hogy ,, a kiválasztottság megváltoztat" , de szerintem a dolog ennél sokkal egyszerűbb. A viadal rákényszerítette, hogy felnőjek.
Felhúzom az íjat és utánozni próbálom Katniss mozdulatait. A nyíl már közelebb van a szívhez, de még mindig nem elég gyors.
Én addig lövök míg talál pont szíven. Diadal ittasan körül nézek, hogy lássam Katniss elégedett-e velem. A szemem keresi a lángra lobbant lányt, de hiába. Katniss kámforrá vált. Lehet, hogy csak képzeltem? Nyilvánvaló. Hiszen miért segítene nekem a fecsegő poszáta? Ő is mentor. Az, hogy nem tudok lőni, csak az ő mentoráltjai javára válik. Persze nem kizárt, hogy képzelődtem, de mégis olyan valóságosnak tűnt.
Egész nap lövök. Egyre jobban megy és egyre távolabbról. Húsz, harminc, ötven méterről találom szíven a bábút. Majd megpróbálom az aktív gyakorló pályát. Ez már kifejezetten haladó szint. Nem az a fény illúzió, mint az otthoni kiképző központban. Valóban fáj, ha megsérülsz, de csak néhány percig. Ha megölnek, szintén ennyi időre elveszted az eszméleted.
Bemegyek a pályára. Egy táblán tudom beállítani, hogy mennyi ideig akarok benn lenni. Beállítom fél órára és hogy tíz ember támadjon meg.
A tábla eltűnik és a pálya falai átváltoznak fákká. Az egyik fa mögül szinte azonnal előcsörtet egy ember baltával. A balta felém repül és felsebzi a kezem, de nem annyira súlyosan. Kilövök felé egy íjat, ami nyakon találja és ahelyett, hogy véresen rogyna össze, eltűnik. Majd csönd telepszik a pályára. A seb elkezd vérezni és nem úgy néz ki, mint ami gyógyulni készül. Talán az egész fél órát végig fogja kísérni az alkaromba nyilalló fájdalom. Megvonaglik az arcom. Még nem fájt ennyire sosem semmim.
A fél óra nyomasztóan telt. Amikor már fellélegeztem, hogy van egy kis nyugtom, előugrott a következő ellenfél. Egyszer csak eltűntek a fák, eltűnt a seb és vele a fájdalom is. 
Azzal, hogy legyőztem mindenkit, közelebb kerültem a győzelemhez. Ezt felismerve, azzal is szembe kell néznem, hogy ha én közelebb kerülök Nova és Jarod távolodik.
Este a vacsoránál látszik Jerodon, hogy meg van sértődve, amiért ma nem vele edzettem. Próbálok közömbösnek látszani, de ez a világ legnehezebb dolgának bizonyul, mert állandóan találkozik a tekintetünk vagy összeér a kezünk. Véget ért a vacsora, aminek - a sok kínos csönd miatt- nagyon örültem.
Hamar bevágódtam az ágyamba és a holnapon gondolkoztam: melyik íjat válasszam, hogy menjen be, melyik ruhát vegyem fel...
Már éppen elaludtam volna, amikor halk nyikorgással kinyílt az ajtó és valaki lábujjhegyen betipeg. Leült az ágy szélére és várakozott.
- Szövetségesek kellenek!- töri meg végül Jerod a csendet. A sötétben próbálom kivenni az alakját, de nem megy.
- Szövetségesek???!!!- hökkenek meg. Nem értem, hogy miért akar szövetségeseket. Még több ember, akinek a túlélését akarom, de tudom, hogy ez nem fog sikerülni. Mennyi embert akarja, hogy elviseljek?!-de Jerod... - kezdem, de a hangom elcsuklik. Még több barát halála...
-Lia, szövetségesek nélkül elbukunk, ezt te is tudod!- egy picit idegesebbé válik a hangja. Felém fordul. A tekintetét keresem, de még mindig csak a sötétséget látom.
- Kikre gondoltál? - adom fel végül egy sóhaj kíséretében. Nova, Jerod, én és Nova párja. Négyen már elegek vagyunk, hogy bejussunk a nyolcba. Nem értem, hogy Jerod miért akar több szövetségest.
- Tehát a barát nőd Nova, és a párja és még Jessiere gondoltam. - próbálom felidézni az említett fiú arcát, de nem rémlik.
- És mi van Jessie párjával?- kérdezem.
- Jessienek 12 éves a párja. Neki nem vesszük hasznát. - amikor felfogtam mit mondott az imént Jerod kiakadtam. 12?!! De hát az még kisgyerek... És ők azt akarják, hogy szegény lány egyedül nézzen szembe a többi kiválasztottal.
- Ezt... ugye nem gondoltad komolyan? - hebegem még mindig sokkolva. Jerod felém fordul és érzem rajta, hogy nem érti min akadtam ki. - ott hagynál egy kislányt, egyedül?!
- Lia, nem tudnánk megvédeni! Olyan emberek kellenek, akik tudnak vigyázni magukra. - Jerod próbál megint halk és komoly lenni, mint amikor bejött de nem megy neki.
- Te képes lennél engem is magamra hagyni, ha esetleg megsérülnék?! - ez a beszélgetés - vita- kezd más formát ölteni, de ezt ki kellett mondanom.
- Persze, hogy nem!- mondja Jerod félhangosan, ami az eddigi halk sustorgásunkhoz képest kiabálásnak hat. - nem értem, hogy a lánynak mi köze hozzád!
- Ha te lennél a helyében biztosan félnél, mert tudnád, hogy semmi esélyed jobb, nagyobb, erősebb harcosok ellen. - mondom, de már nem érdekel, ha meghallanak, csak azt a kislányt akarom szövetségesemnek tudni. Arra gondolok, biztos nagyon rémült és a halálára tud gondolni egy kisírt szemű, remegő lány képe jelenik meg előttem, aki kétségbe esetten próbál jobb harcos lenni. 

- Jó, vegyük be, de ha meghal én nem vállalom a felelősséget! - fakad ki végül és kiviharzik a szobából. Néhány másodperc múlva az ajtó csapódását hallom.
Haragszom Jerodra és haragszom mindenkire, amiért megtörténhet olyasmi, hogy egy ilyen kicsi lányra a halál vár. Eszembe jut ekkor a sok 12 éves, akik harcra kényszerültek az olyanok szórakoztatására, mint én vagy Jerod. Hirtelen elönt a szégyen. Bár még csak néhány napja vagyok kiválasztotti szerep osztásban, de már kétszer is elszégyelltem magam. Jerod nem így gondolkozik és ez dühítő.
- Lehet, hogy azon gondolkozik, hogyan tudna engem megvédeni...- morfondírozok magamban.- vagy, hogy tudnánk együtt győzni...- annyira meggyőzöm magam ebben, hogy végül azon kapom magam, hogy a kilincs után tapogatózom a sötétben és próbálok kijutni a szobámból.
Bár ha játszom a sértődöttet Jerod végül ki fog engesztelni... Úgy hogy végül benn maradtam a szobában de még órákig nem tudtam elaludni...