6. rész

 Jeroddal ülünk egy réten és beszélgetünk. Nem zavarja semmi a légkört. Madarak csicseregnek, és a nap fényesen süt, nem égetően, de kellemesen melegít. Minden tökéletes. És ekkor megrezzen az egyik bokor és a következő pillanatban egy vértől piszkos kiválasztott tör elő belőle. Rohan felénk. Megállíthatatlanul. Nem fog rajta sem íj, sem dárda. Jerod a földön fekszik, látom, ahogy a vérét lassan issza be a föld. Fogom a kardját és végzek a támadónkkal, de amikor ránézek magamat látom. Én voltam a támadó, én öltem meg Jerodot.
 Sikítva ébredek. Peeta van az ágyam mellett. Biztos felébredt a zajra. Jerod is beront a szobába készen arra, hogy megvédjen. A látványától egy picit megnyugszom. Él. Él és virul. Nem halt meg. Nem öltem meg.
 Jerod és Peeta farkasszemet néznek. Jerod láthatóan nem örül annak, hogy Peeta itt van. Talán látta, hogy tegnap beszélgettünk. Remélem nem féltékeny vagy ilyesmi. Annak semmi alapja nem lenne. Én nem lennék féltékeny, ha mondjuk szóba elegyedne Oktaviával. Vagy igen? Meg sem fordult a fejemben, hogy talán Jerod minden lány kiválasztottnak odakacsintott.
 Ezeket a gondolatokat elhessegetem és közlöm mind a kettőjükkel, hogy jól vagyok. Peeta kimegy, de Jerod még bizonytalanul ácsorog és figyeli a távolodó Peetát. Amikor meggyőződik róla, hogy hallótávolságon kívül kerül, így szól:
- Ne várjam meg, amíg elalszol? Vagy ne maradjak itt? - egy picit felkészületlenül ér a kérdés, de végül beleegyezem, mert nekem is jó, ha ilyen álmom van és felébredek, ott van valaki mellettem. És ha már felajánlotta...
 Óvatosan leül az ágyam szélére. Nagyon elővigyázatos, nehogy megijesszen. Mondjuk a délutáni után, egyáltalán nem csodálom. Megfogom a kezét. Amikor az ujjaink egymásba kulcsolódnak, olyan melegség önt el, mint még soha. Biztonságban érzem magam. Tudom, hogy megvédene, ha valaki megtámadna minket. Lassan felmászik az ágyra. Mégsem ülhet ott egész éjszaka... A karjaiba zár és én rögtön elalszom...
 Arra ébredek, hogy a reggeli nap sugara simogatja az arcom. Olyan nyolc óra körül lehet és a kiképző központba csak tízkor kell lemennünk. Valószínű, hogy nem volt több rémálmom, mert Ő még mindig ott fekszik az ágyamon. Jó érzés, hogy itt van mellettem. Figyelem, ahogy egyenletesen lélegzik. Szinte már túl tökéletesen emelkedik és süllyed a mellkasa. A kezünk még mindig összeér, ugyan a szorítás éjszaka kiengedett. Figyelem, ahogy a nap megcsillan Jerod szempilláin. Barna haja most is kócos. Összegezve nagyon helyes akkor is, amikor alszik. Megmoccan és én megszokásból elkapom a tekintetem. De aztán lassan és óvatosan vissza. Felébredt.
- Jó reggelt! - mondom szinte suttogva.Ő elmosolyodik és - nehézkesen de- felül az ágyban. - Hogy aludtál?- kérdezem mire ő megint felveszi a kacér vigyorát.
- Lehet, hogy te jobban meg tudod mondani...- mondja. Szóval nem aludt, csak tettette, amikor észrevette, hogy figyelem. Most már muszáj nekem is kihívóan viselkednem.
- Te kis gonosz! Nem is aludtál - na jó ez nem sikerült olyanra, ahogy terveztem, de elérte a kívánt hatást. Fejbe vágtam a párnával, erre ő felkapott, mint egy rongy babát és lefogott. Hiába kapálóztam, nem sikerült kiszabadulnom a szorításából. Nem szorított erősen, de elég volt ahhoz, hogy tehetetlenné váljak.
- Hát ezt nem hagyhatom büntetés nélkül!- jelenti ki. - Már tudom is mi legyen a büntetésed,  - mondja és közben gonosz fény csillan a szemében, amitől egy kicsit megijedek. De az ijedelmem felesleges, mert a következő pillanatban hideg víz zúdul rám. Felsikítok és kinyitom a szemem. Berakott a kádba és most jég hideg vizet spriccel az arcomba.
- Hagyd abba, elég! - kiáltom, de körben nevetek. Annyira el voltam foglalva az elmúlt napokban, hogy nem is vettem észre, milyen elkeseredett és komoly vagyok. - segíts ki mászni! - nézek rá kiskutya szemekkel és nyújtom a kezem. Ő megfogja és most jött el az ellentámadás ideje. Mivel nem számít rá, egy hirtelen mozdulattal behúzom a kádba és megengedem a vizet. Nekem már úgyis mindegy, mert csurom vizes vagyok, de így Jerod is elázik. Felkacagok, amikor meglátom, hogy mennyire meglepte a hirtelen támadásom.
- Na jó, udvarias leszek és hagylak nyerni- vigyor, miközben csavarja ki a pólóját, ami amúgy fehér volt, de a víz hatására most szinte teljesen átlátszóvá vált.
- Óh, ha akarnál se tudnál legyőzni - húzom az agyát és közben elsütök egy sátáni kacajt, ami inkább a halálhörgés és a vihogás közé sorolható be. Mindjárt meg is bánom, hogy cukkoltam, mert a következő pillanatban egy nagy adag zöld, nyálkás sampon landol a fejemen. Megpróbálom leszedni, de a cucc vízzel keveredve iszonyatosan habzani kezd. A felét átkenem Jerodra. Beállítom vele a haját, ő hagyja, mert most először érezzük magunkat jól, amióta itt vagyunk.

 Mind a ketten jólesően nevetünk, felszabadultan, őszintén. Aztán benyit Koraline és kikerekedett szemmel néz ránk.
- Bocsánat, nem akartam megzavarni semmit! - mondja, de a helyzet maga annyira röhejes, hogy muszáj nevetnem rajta. Jerod is el kezd nevetni, aztán kikecmergünk a kádból, csurom vizesen és szappanosan. - Azt hiszem, jobb lenne, ha előbb átöltöznétek - folytatja Koraline és kitipeg a fürdőből.
Elkezdünk készülődni. Jerod elmegy átöltözni, én meg ott maradok egyedül a szobában. Végül úgy döntök, hogy egy kék pólót és egy fekete rövid nadrágot veszek fel a kiképzésre. A hajamat összefogom egy copfba.
 A liftnél találkozunk Jeroddal. Látszik rajta, hogy ideges. Én is az vagyok. Nagyon feszélyez, hogy a gyilkosom azokból a gyerekekből kerülhet ki, akik odalent várakoznak. Ez egy teljesen új megközelítése a viadalnak.  Most fogom megtudni igazán milyen igazi kiválasztottnak lenni.